Az idő rabjaként, fény hálójában
árnyékunk a porhanyós emlék,
s mindent eladunk mielőtt kérnék.
Árnyékból szőtt ős-ideológiák
éhgyomorra agysejtet habzsol,
eszmélünk, csak testünk karcol.
Mindenkit megfeszítenek
a saját keresztjére régen,
nem hiszünk, csak vakít a szégyen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése