Halálcsináló...

Elindul mély éjszakába a lány,
kötényébe rejtve romlott titkát
s fejében vészjósló gondolatát,
benne tüzel kétes sötét ármány.

Egy házhoz ér, hol sok a lámpa,
család visong ott, benne sok gyermek
ablak vidám fénye kacsint rá egyet,
de nem enyhül belül tüze, a dráma.

Hol is menjen be, az ajtón talán,
s ha nyitva van, azzal végezzen,
ki hagyta őt így félbe, terhesen,
vagy bosszúját töltse ki párján?

Kés, egyik kézben másik a hasán,
benéz az ablak résen s hallgat,
nem döntött még, mit is akarhat
sorsokkal tenni, ezen éjszakán.

Hideg a penge, melegre vágyó,
pihen a bőrön beszélget éle,
mintha erre szolgálna a féme,
csöppenő vérrel, fegyverré váló.