Szemtelenül szórja a havat a szél,
arcokra pirosítja filléreit gazdag tél,
az emberek léptei graffitit pingálnak
a kopott, városi, repedezett járdákra.
Szürke felhő mögé bújik kacagás,
heves hideggel adja a ráadást,
páncélba bújt az út-menti pocsolya,
ahol szomjas galambok topognak.
Egy városi kép, mely hideg, hófehér,
a természet piktora alamizsnát remél,
jégcsap sípjain hiába muzsikál,
menekül a dolog is, napsütésre vár.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése