Ikercsillagod

Az ég kútjába hullik a pillantás,
dacolja a fény sudár vesszejét,
meredt szemmel korbácsolja
a szőrös-színű távolság fenekét.

Az idő boltívet ragaszt a látvány
anyaggá váló végtelen végére,
előbb csak csodálat, majd egyszeri
változatlanná növő örök-enyészet
degradálja szokványossá a szépet.
Mindennapi csodák mellett élve,
szürkébe múlik eged... s lázad végleg.

A távolság tudatos törvénye a vágy,
kipenderít az elmúlásra lehetetlen
színes világra, hol a vak is mindent lát.
Ikercsillagod mágnes-fénye nem enged...
csak ragyog, hevít a szobányi szerelem.