A fák ágai szippantják
magukra tömegben a leveleket,
de az ősz már selejtez,
és a dicsőség egyben méreg,
mely sárgájával fertőz
s rajongók ezrei hullnak.
A fák tudnak valamit,
minden elmúlik,
mégis megismétlődik
a győzelem, újra és újra,
míg bele nem szól a kétség.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése