A katonazubbony gallérját rágtam,
feledtetni a káposztaleves ízét,
mikor a "poltiszt" agitált a tsz-re.
Érdeklődés voltam szimultánban.
Kelletlen toporgásom nem hazudott,
már vártak az alu-lábasok között,
a cintányér méretű sonkás krokett
kihűl vajon, vagy még forró lesz?
Zsebemben a vacsora ára nedves
fekete-fehér fixált, vasalt képek,
a konyhatiszt rendelése.
*
A trombitás mindig korán kel,
a "Csemo" egyetlen zenész lelke,
én kettőre zárom a labort
és alszom estig az asztalon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése