A napfény íze hidegen ragyog,
a kezedbe vett édes almában,
ízes nedveit rejti ruhája,
Kezedben tartod, mit eddig
nevelt szülőn-szerető faága.
Az almában a Nap, a Hold,
a nappal és az éj kevert
széllel ízt, (vagy a cudar viharok)
s lett növekvő húsa, teste, magánya,
de harapva ropogja: itt vagyok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése