Gravitáció fogságában
is szabadon száll lelkünk,
de egyre feljebb törnek bátrak,
és a lejtő nélküli kiútból,
repülve adóznak a halálnak.
Néma repülés, sikolyízű
verejték-eső veri lét ablakát,
nem tudva, hogy bánat bónusz
fullasztja barátok torkát,
majd a csendé lesz az aura-tórusz.
Csend szaval látható fronton,
vidám köszönés csendesül,
de holnap a felejtés is pakol,
gyorsul, szárad romlás szivacsa,
hamarost a szellő sem szagol.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése