Gravitáció fogságában
is szabadon száll lelkünk,
de egyre feljebb törnek bátrak,
és a lejtő nélküli kiútból,
repülve adóznak a halálnak.
Néma repülés, sikolyízű
verejték-eső veri lét ablakát,
nem tudva, hogy bánat bónusz
fullasztja barátok torkát,
majd a csendé lesz az aura-tórusz.
Csend szaval látható fronton,
vidám köszönés csendesül,
de holnap a felejtés is pakol,
gyorsul, szárad romlás szivacsa,
hamarost a szellő sem szagol.
Dalszöveg:
Gravitáció... fogságában,
Szabadon szállnak a lelkek.
A bátrak egyre... egyre feljebb törnek,
Nem nézik azt, mit hagytak hátra.
A lejtő nélküli... végső zuhanásba,
Repülve adóznak a tanult halálnak.
Csak a szél tudja, miért ily nehéz,
Mikor szárnyuk... végleg porrá ég.
Néma repülés... sikolyízű csended,
Verejték-eső veri törékeny tested.
Nem tudod még, hogy az aura-kör
Hogyan fojt meg... az életedre tör
Gravitáció... fogságában szállunk,
Aura-bónusz... fénybe zárt vágyunk.
Sikolyízű az eső, felhők ablakán,
De a lélek túllát, a halál falán.
Szállj... repülj át csendeden,
Hol felejtés... megpihen benned.
Csend szaval most... égi horizonton
A vidám köszönés... halk a torzón
De érzed?
Holnap a felejtés üresen repül,
Minden emlékünk... lassan elterül.
Gyorsul a tempó... szárad romlás szava,
Már nem érzed súlyát, nem fáj szaga.
Hamarosan szellő semmibe mázol...
Mindent elnyel... a néma távol.
Gravitáció... fogságában szállunk,
Aura-bónusz... fénybe zárt vágyunk.
Sikolyízű az eső, felhők ablakán,
De a lélek túllát, a halál falán.
Szállj... repülj át csendeden,
Hol felejtés... megpihen benned.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése