Korhadón reccsen a száraz ested,
a fény ölébe ült le egy parány
másodpercnyi kamasz pattogás.
Csak elmémben ölelem a tested.
Ma csak szokásnyi homály a hang,
az óramutatók hegedülnek,
majd az ős-dallam ernyedni kezd.
Emléket zúg, egy messzi harang.
Egy tükör sarkára pattanó fény,
olyan, mint egy névtelen csillag,
ott nem ragad, tovább áll, itt hagy.
Álmában ring a hullámok tetején.
Hozzád szólok, ...mintha itt lennél,
íriszemben ég édes mosolyod,
és mintha felém dobnád lég-csókod.
Füst, kávé, nélküled vág a csend-él.
Mintha most jöttél volna, ...érezlek,
hideg burok a ház kő-magánya,
csak veled tágul e tér varázsa.
Folyvást vedli az idő a perceket.
Szél híján fodrát veszti a tenger,
fény nélkül sötét a mészkő szikla.
Könnyszedő felhők szentelnek sírva!
Érintésed kell, mint éhségre szeder.
2015.
Dalszövege:
 |
| Paul Klee: Szél Marc kertjében |
Dalszövege:
Ma csak szokásnyi homály a hang,
Az óramutatók hegedülnek,
Majd az ős-dallam ernyedni kezd.
Emléket zúg, egy messzi harang.
Egy tükör sarkára pattanó fény,
Olyan, mint egy névtelen csillag,
Ott nem ragad, tovább áll, itt hagy.
Álmában ring a hullámok tetején.
Hozzád szólok, mintha itt lennél,
Íriszemben ég játékos arcod,
Mintha felém dobnád lég-csókod.
Füst, kávé, nélküled válik csönd-é.
Mintha most jöttél volna, érezlek,
Hideg burok a ház kő-magánya,
Csak veled tágul e tér varázsa.
Folyvást vedli az idő a perceket.
Hozzád szólok, mintha itt lennél,
Íriszemben ég játékos arcod,
Mintha felém dobnád lég-csókod.
Füst, kávé, nélküled válik csönd-é.
Szél nélkül fodrát veszti a tenger,
Fény nélkül sötét a mészkő szikla.
Könnyszedő felhők szentelnek sírva!
Érintésed kell, mint éhségre szeder.
Hozzád szólok, mintha itt lennél,
Íriszemben ég játékos arcod,
Mintha felém dobnád lég-csókod.
Füst, kávé, nélküled válik csönd-é.
Hozzád szólok... "mintha itt lennél"...
Füst, kávé, nélküled válik csönd-é.
"Érintésed kell"... ...mint szeder éhségre.
2025.
[Versszak 1/ Short Intro]
(Cm9 – Fm9 – Bb13 – Ebmaj9)
Mintha most jöttél volna, még érezlek,
hideg burok a ház kő-magánya.
Csak veled tágul e tér varázsa,
folyvást vedli az idő a perceket.
[Pre-refrén]
(Am7♭5 – D7♭9 – Gm9)
Megáll a lépcsőn egy sóhajnyi csend,
a falak figyelnek, ahogy közelebb lépsz.
[Refrén]
(Ebmaj9 – Fm9 – Gm9 – Cm9)
Maradj itt még, míg hajlik az este,
bőrömön halk fényed elidőz.
Ha elmennél, a város összébb esne,
csak veled lélegzik, ami él és időz.
Versszak 2
(Cm9 – Fm9 – Bb13 – Ebmaj9)
Szél híján fodrát veszti a tenger,
fény nélkül sötét a mészkő szikla.
Könnyszedő felhők szentelnek sírva,
érintésed kell, mint éhségre szeder.
[Pre-refrén]
(Am7♭5 – D7♭9 – Gm9)
Ha elcsúszik bennem a nappal és éj,
a hangod visszahúz a jelenbe még.
[Refrén]
(Ebmaj9 – Fm9 – Gm9 – Cm9)
Maradj itt még, míg hajlik az este,
szívdobbanásom rád hangolódik.
Egy mozdulat, és újra kezdem,
ahogy a csend bennünk megszólít.
[Híd]
(Abmaj7 – Gm7 – Cm9 – F7♯11)
Ha minden út kifakulna bennem,
te maradsz a kérdés és a felelet.
Nem kell ígéret, csak ez a pillanat,
ahol a csend is velünk beszélget.
[Refrén]
(Ebmaj9 – Fm9 – Bb13 – Cm9)
Maradj itt még, ne kérdezd miért,
a hiány ma szabadságot kér.
Ha elmész is majd, bennem maradsz,
mint jazzben a szünet, ami mindent elér.
[Outro]
(Cm9 – Bb13 – Ebmaj9 – Cm9)
Mintha most jöttél volna…
még mindig érezlek.
[Outro]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése