Zsebemben galaxisok zörögnek.
A fényévek között kotorászva
találtam meg a szülő földet,
mely étvágyat gerjeszt a tudásra.
Türelem-tudóst teremt az időd,
szokásaid lesznek avíttak,
közben kezünkről kopik a bőr,
de még fiatal színű a vasárnap.
Agyunk az egykor cudar ménes,
ma már csak időt, erőt megosztó,
botladozó, elnyíló vén-test,
álmok felhőjén szelekre foszló.
Dalszöveg:
[Verse 1]
Zsebemben galaxisok zörögnek
Apró kavicsként koccan a csönd
Ujjaim közé csúszik a sötét
És két maréknyi kérdés a föld
Fényévek között kotorászva
Valami otthon-ízűt találtam
Szülő föld
Por a tenyeremben
Kesernyés
Mégis kíváncsi számban
[Chorus]
Ez a föld éhséget ad a tudásra
Minden porszem egy elfelejtett válasz
Nyelvemen csillagpor
Szívemben láz van
Nem lakom jól
Csak tágul a távlat
Ez a föld éhséget ad a tudásra
Csontjaim közt nő az új irányzat
Ha lecsukom a szemem
Látlak
Ahogy bennem tovább áramlasz
[Verse 2]
Türelem-tudóst teremt az időd
Mondtad
S nézted
Ahogy kapkodok
Szokásaim lesznek lassan rozsdák
Lepotyogó
Csengő darabok
Közben kezünkről kopik a festék
Régi jelek a bőrre karcolva
Egy-egy vonás már alig látszik
De a jelentése mégis hangosabb
[Chorus]
Ez a föld éhséget ad a tudásra
Minden porszem egy elfelejtett válasz
Nyelvemen csillagpor
Szívemben láz van
Nem lakom jól
Csak tágul a távlat
Ez a föld éhséget ad a tudásra
Csontjaim közt nő az új irányzat
Ha lecsukom a szemem
Látlak
Ahogy bennem tovább áramlasz
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése