Álmaink felhőjén

Zsebemben galaxisok zörögnek.
A fényévek között kotorászva
találtam meg a szülő földet,
mely étvágyat gerjeszt a tudásra.

Türelem-tudóst teremt az időd,
szokásaid lesznek avíttak,
közben kezünkről kopik a bőr,
de még fiatal színű a vasárnap.

Agyunk az egykor cudar ménes,
ma már csak időt, erőt megosztó,
botladozó, elnyíló vén-test,
álmok felhőjén szelekre foszló.