Szemtelenül szürkén lóg
egy lyukas tányér
a pikkelyes plafonról
közepén Nap-fényű izzó
szag terének égiteste
döglegyet vonz e gravitáció
a falon pár minta csempe
egy-kettő mutatóba
a többi repedezve
a mester már nyugdíjba
ment ki látta e téglákat
aztán hibáit eltakarta
e homokot most lábad
tapossa szürke simára
vezeték falon kívül
a víz a tégla sorból jön
mégsem tiszta az öröm
itt könnyít az átutazó
dob a perselybe(talán)
s többet se jön erre
bevétel a végtelenbe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése