s bent kép helyett karma lóg
a falon, csak sóhajnyi imák
színesítik a hangulatot.
Az ajtót kíváncsiság nyitja,
mosoly harap a fájdalomba,
mely elkap, keresztedre szegez,
így lógsz, amíg ablakodon kirepül
a bocsánat útján, kint senkit nem zavar,
ágakra telepszik, nem huhog, múlik,
ős-csendjét a zakatoló exkavátor
őrült hangja zúzza porrá.
Az ágy ugyanaz, a régi...
a Fájdalom mindig új, mint madár,
csíp karmol s elrepül, sejted hova,
ennyi, benned élt és nem láthatod.
Tűre fakadva dedikálja véred
a gépi gonddal szőtt gézcsomót.
Az ördög még benned kalamol.
Hanyatlásba töpörödik léted,
és újrafesti a szedres bőröd
rózsás, bársony domborulattá.
A testedben villódzó animáció
örökölt lótás-futás, vívódás,
test mondja léleknek, ennyi vagyok,
lélek mondja testnek, akarok,
és a nyugalom lázas verítéke
bélyegez lepedőt és pillanatot.
Aztán új arcod lesz és új fényed,
pajzsot fogsz, kovászt és kardot,
vér és bőr marad minden kincsed.
Az ágy ugyanaz, a régi...
s tegnap nélkül visz álmod.
Dal:
***
[Verse 1]
7-es kórterem
Kattog az óra a falban
Fertőtlenítőszag
Ráült a tegnapi hangra
Ágytól ágyig félmondatok
Lecsúszott takarók
Valaki halkan imádkozik
Én csak számolom a foltokat a plafonon
[Chorus]
Mikor enged ki innen az idő
Meddig tart még ez a fehér jelmez rám
Mikor leszek újra csak ember
Nem zárójel a nevem mögött a szám
Hetes korterem
Itt tanulok élni a holnapért talán
[Verse 2]
Nővérkocsi csörren
Hajnali négykor a csendben
Félálomból riadok
Megint vérnyomást mérnek
Az ablak alatt egy füstös kávé
Dokik gyors lépte a folyosón
Egy pillanatra rám néz valaki
És nem lát át rajtam
Csak az adatlapomon
[Chorus]
Mikor enged ki innen az idő
Meddig tart még ez a fehér jelmez rám
Mikor leszek újra csak ember
Nem zárójel a nevem mögött a szám
Hetes korterem
Itt tanulok hinni a holnapért talán
[Bridge]
Kinn buszok mennek
Itt infúzió csöpög
Kinn esők jönnek
Itt a test tanulja a szöget
Ahogy feküdni kell
Ahogy levegőt veszek
Minden kis győzelemért csöndben ünneplek (hey)
[Chorus]
Mikor enged ki innen az idő
Meddig tart még ez a fehér jelmez rám
Mikor leszek újra csak ember
Nem kódsor a nevem mellett
Csak a lágy szuszogás
Hetes korterem
Itt gyógyul a félelmem
És kienged talán
[Outro]
Hetes korterem
Ma is megvárlak
Holnap
Ha egyszer felkelek
Csak a papucsom marad ott a falnál hangtalan
2.
[Verse 1]
7-es kórterem
Fehér falon
Kattanó csend
Óraketyegés
Szétszedi a reggelt
Áll a szekrényen
Egy félig üres bögre
És egy gyűrt könyvjelző
Amit ott hagyott egy beteg
[Chorus]
Itt várok a gyógyulásra
Mint vonatra
Ami késik rég
Nézem a plafon repedését
És a tegnap bennem ég
Ha egyszer majd kijutok innen
Nem rohanok el senki mellett
A 7-es kórterem emléke
Fogja a lelkem
[Verse 2]
Szemben az ágyon
Egy ember halkan imát dúdol
Az éjjeli szekrény
Tele fényképpel
Múlttal
Ápoló lép be
Mosolya kicsit fáradt
Mégis ahogy rám néz
Könnyebb lesz a vállam
[Chorus]
Itt várok a gyógyulásra
Mint vonatra
Ami késik rég
Nézem a plafon repedését
És a tegnap bennem ég
Ha egyszer majd kijutok innen
Nem rohanok el senki mellett
A 7-es kórterem emléke
Fogja a lelkem
[Bridge]
Félek
Persze
Minden este másik hír
Mégis remélek
Mert a test emlékszik
Hogy bír
Az ablakon túl
Ugyanaz a szürke tél
De bennem valami
lassan mégis kinyit, él
Chorus]
Itt várok a gyógyulásra
Mint vonatra
Ami késik rég
Nézem a plafon repedését
És a tegnap bennem ég
Ha egyszer majd kijutok innen
Nem rohanok el senki mellett
A 7-es kórterem emléke
Fogja a lelkem
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése