Még fenn a nap, bent tégla színű hangulat,
ahogy feltör a tölgyfa-hordó illatú est.
Áttetsző ablak itt a boros pohár és asztalt
borító abroszra a bikavér köröket fest.
Beterít a zene, pattogó konga a lélegzet,
a ritmus ujjával dobol mellkasodon.
Kisérti korom-szín asztal a végtelent,
hol mindig asztalfőn ül a vígadalom.
Rozé ezer édes csókjától vörös ajkadon
- boltív alatt, ahogy hordóban borok -
szól a dal, múltat idéz retro dallamon,
ölel, érlel, tárol, tüzes ízű hangulatot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése