Irigyelt frigy

Árnyékot fényesít az ég, utazó cseppjeivel,
a fák komor sötétségben ünnepelnek, majd reggel
nyújtózó fényekbe kapaszkodó kérgükre
boldogságot repeszt a növekvő életjel.

A fű alig sercen még a föld barkóján,
mikor a holddal fény-csókot váltanak, pajzán
szelídséggel törik szét a felhők fehérségét,
csak a szél borotválja tarra a mezők ívét.

A Nap választotta szét és hozta össze e két
szerelmes bolygó időtlen irigyelt frigyét,
A hold és föld a Nap tükre, bennük csodálja magát
a tüzes golyó, csak magát látja és sercenti báját.

Dagálykor a holdfény merítődik meg föld ölében,
amolyan ó-világi szenvedélyes szeretkezésen,
csak a tenger bosszankodik, erősen háborog,
majd elfoglalja a nászágyat, ha a hold úgy forog.

2015.03.31.