Talán túl magasan lakom,
lábam ikrájába szökik a tett,
ott mered görcsként gondom,
borzongat, mint a savanyú ihlet.
Talán túl halkan mondom
a szót mit betűnként szeretek,
azért hangosan teszem dolgom,
hogy szitkok nélkül is értsetek.
Talán túl sok a modorom,
precíz miérteket majszolok,
de idő kalóriája fedi korom,
csak víg öleléshez ragaszkodok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése