Fúj a szél

Felhőket fúj a szél!
Rímtelen hétköznapok borzolnak
égig érő tett-vágyó kedélyt,
közben vidáman süt a Nap,
rád sem hederít, gondolatban sem,
mégis marad ez az ő igaza.
- Csak ontani kell az energiát,
ebből lesz virág, majd gyümölcs,
mely dicséretekkel jóllakatja. -
ez az ars-poétikája.
A szél fúj felhőket, vitorlákat
mintáz a béke-vizű égre,
majd alászáll, megrázza az ágakat.
A színpompás őszt csúfolva ered,
és kirabolja a dús levelű fákat,
teli puttonyát hátára kapva lépked,
most még simogató a tolvaj keze,
de vigyázz, mert
levéllel fizet a vándorköszörűs télnek,
hogy kapjon tőle húsba-vágó borotvaélet.