Létünk egy nagy Hajó,
vitorlája világ arcától dagadó.
Kevély, kövér gondolatok vize,
fenntartja csoda dereglyénket,
evező törik nincs rajt kéz,
kihalt mesterség, oly nehéz.
A tajtékos víz szavaktól habzó,
okoskodó, koros parancs elv-tartó,
s míg a víz harap s néha nyal,
elpusztul minden aranyhal,
kívánságot latol szerencsés,
s elkésik a kiötlött kérés.
Tenger éle olyan sima,
idő ezredrésznek sivataga,
hullámok teteje most hegytető,
több élettel megélhető,
hogy leérj a felszín alá,
így fogadnak a molekulák.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése