Léptem-nyomom

A jelek, feltámadás helyére vezettek,
az utat hosszú, nehéz munkával
éles kőtől marva magam raktam
léptem-nyomom terv s tervtelen.

Üresnek érződik az élet létrája,
pedig csak a fák nőttek meg,
és ősbe rögzült gyümölcs vált
léptem-nyomom szenvtelen.

Majd egy ragyogás teszi szívem helyre,
és az út vágyik egyre részegebbé,
hogy szédüljön a porba válasz nélküli
léptem-nyomom miérteket.

Mikor végre mindent varázslat ölel,
s ragyogása tartja karban koromat,
akkor tehetem a dolgom és hűtlen
léptem-nyomom mélyebb lehet.