Sima az ősz, mint frissen-borotvált fej,
a város fehéren csillog, mint a tej,
száz-szemű ház minden lépésed lesi.
Falakon csúszik a kellemetlen köd,
szmog a gondnokunk, a lebegő mérnök.
A redőnyök, mint az orgonasípok,
hangszerelik a fényt, kottáznak sorsot,
dallamára születnek boldogságok,
vagy visszhangoznak bér bujaságot,
nyitott életek mögé zárt világot.
Csak a nap játszik még a sípokon,
erőszakosan csíkot húz a falakon,
s fény-zenéjétől olvad a bánat,
nem lesz zene nélkül az sem, ki sápad,
őszi vidámság lepi a fáradt fákat.
2014.
Dal:
Sima az ősz, mint frissen borotvált fej,
A város fehéren csillog, mint a tej.
Száz-szemű ház minden lépésed lesi.
Falakon csúszik a kellemetlen köd,
Szmog a gondnokunk, a levegő-mérnök.
Csak a nap játszik még a falakoon,
Erőszakosan ívet húz az ágyadon!
S fény-zenéjétől olvad a bánat,
Nem lenne nélküle az sem, ki fárad,
Őszi vidámság lepi az eredő fákat.
A redőnyök, mint az orgonasípook,
Hangszerelik a fényt, kottáznak sorsot.
Dallamára születnek boldogságok,
Vagy visszhangoznak bő bujaságot,
Nyitott életek mögé zárt világot.
Redőnyök hangszerén kottázott sors,
Fény-csíkok olvasztják az összes kort,
Ne félj, ha sápad a kéép,
van még dallam, nem is kevés.
Csak a nap játszik még a falakon,
Erőszakosan ívet húz az ágyadon!
S fény-zenéjétől olvad a bánat,
Nem lenne nélküle az sem, ki fárad,
Őszi vidámság lepi az eredő fákat.
Ne félj, ha sápad a kép,
van még dallam, nem is kevés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése