Házsor a körúton

A házsor a körúton mint hős-szonett,
falai ölelkeznek kereszt-rímbe,
zajos légi-folyosóját a tetők felett,
csak felhők figyelik, esőt eresztve.

Mutat rag-rímet egy park, egy templom,
a zöld fák vakon hiszik: itt az erdő,
talán a szmog vakítja őket, nem tudom!
A fal nekik hegy, vagy dzsungel a temető?

E világban rémtelen rímes estek,
szegény világok, itt a vigéc lakók
a gazdaság szakadékába estek,
már nem indulnak velük űrhajók.

Kígyó-szerű kanyargós a régi negyed,
ablakokban a fény szűrve is fanyar,
zokog a csend, mint a szabad versek,
néha rímet fog, és szabadulni akar.