Fekete lyukban

Tántorgó fakó háttérnek támaszkodom,
ebben az óriási centrifugában,
a Nap melege magába szív, tudom.

A bútorok azok otthonuktól elszakított fák,
rabszolgaságra ítélt tanúi,
avíttságukban a természetet illatozzák.

A parányi tudásom durva lópokróc,
mely vörösre cserzi agyamat,
mely haszonra sem méltó izzó kanóc.

Bolygónkat kinőttük, ezért ügetünk szanaszét
más élő-holt bolygókat kutatva,
a föld a tiéd is, te se engedd el a kezét.

Csak a gigantikus fizika foghat ki rajtam,
pedig készültem, volt tanítóm,
a bölcsesség semmit sem ér, a fekete lyukban.