Egyszer majd

Szép est dorgálja elmúló napom,
Selymes arcán mosolyt festő fény,
bátorság csillan, bár kissé gyér,
mit tegyek - emelem szív-kalapom.

Ölembe bújhatsz sikert sóhajtón,
óvatosan ereszted el napod,
még érzem makrancos hűs illatod,
nyílik szerelmed, mint zár az ajtón.

Álmokba merítesz, és elrabolsz
a napi eszmélet fogságából,
kusza elmém repdes igazából.
tudom mikor szeretsz, mikor pózolsz.

Boldogsággal címkézett álmom,
sikerül veled örökbe adnom.