Aranymetszésben faágán,
levél mellet mi lobbanó,
ott egy kedves kék-madár.
Itt nyár tolakszik tavaszba,
élvezi föld is, szél beszél,
felhő is csak egy araszka.
Alvó ablakok fák mögött,
talán ház lelke alszik ott,
vagy ki pihenésbe szökött.
Vasárnap alszik a dolog,
ráér holnapig nem siet,
holnap majd ajtódon kopog.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése