Hideg rostélya van a téli napnak,
halad a nyikorgó jégpáncél,
szikét tart kezében a szél,
s metszi arcát véresre a bátraknak.
Csasztuskát zúgnak a fagyos fák,
kontúrjába kap metszőkezű hideg,
rémkép csak éjszakákban fityeg,
tűzhely felejteti a téli drámát.
Vidám nyári fodra ráfagyott a tóra,
fagyos köhintés ez az évszak,
varázs-színű vastag ruhát kap a nap,
ködön sejlő mosolya, a tavasz óra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése